2011. augusztus 19.

Visszatértem a túráról tegnap éjszaka.

Kicsit hosszabb lett, mint gondoltam: végigcsináltam a régi tervemet, "az Alpok hosszában" túrámat.

Szentgotthárd-Demonte-Sopron: több, mint 3600km és 55000m szint. Demonte és Sopron között végig az Alpok fővonalát követve (Demonte-ig egy 6-napos bemelegítő út, 1080km).

Részletekkel kicsit később, de ízelítőnek néhány kép:

A Lombarde hágó

Felfelé a Champs-ra

Kilátás az Izoard hágó északi oldalára

Irány l'Alpe d'Huez!

Az Iseran - másodszorra!

San Bernardino - óriási meglepetés volt a szépsége!

A Gavia déli oldalán

Grossglockner

2011. július 21.

Mivel napok óta összecuccolva áll a felszerelés, úgy döntöttem, hogy nem várok tovább. 

Szóval fordítva csinálom a kört. Ha elég gyors vagyok és szerencsém is van, akkor Szlovéniában el tudok surranni a hidegfronttól délre. Talán csak a szélét fogom meg, de még mindig jobb, mint a közepe Ausztriában.

Aztán mögé próbálok kerülni. A terv az, hogy mikorra a "hágóimhoz" érek, addigra ott már szép idő lesz.

2011. július 21.

Az osztrák meteorológia semmi jót nem ígér. Tegnap Tirolban több helyen is 20cm hó esett, a hóhatár bizonyos helyeken 2000m-re esett vissza! Az elkövetkező 9-10 napban hasonló, bár 1-2 fokkal melegebb idő lesz. Ez még nem ok az örömre.

Mivel elszánt és fanatikus is vagyok, de hülye nem (úgy értem annyira nem), ezért elindulni ugyan elindulok, de beleviszek egy kis útvonal stratégiát! Megpróbálom úgy kikerülni a frontot, hogy közben a megmászandó hágók ne szenvedjenek nagy csorbát. 

Ez izgalmas lesz...

Mindenesetre a téli öltözékemet elraktam.

2011. július 20.

2008-as túrám Francia-Alpokban megtett szakasza egy dianézegetős videón. Érdemes HD-re állítani.

http://vimeo.com/26674172

Jó szórakozást!

2011. július 20.

16:00

Legalább már nem esik a hó. Vagy még nem...

2011. július 20.

A Hochtor-on lévő webkamera felvétele, július 20. 14:00.

Ez bizony friss hó...

Kb. jövő hét kedd körül érnék oda. Addig azért jó lenne némi javulás. Mindenesetre élénk emlékképek villantak be a tavalyi Flüela-mászásomról. Becsomagolok idén egy kevés téli cuccot is...

2011. július 17.

Újabb próbakör.

Szintén a Bucklige Welt emelkedőire vittem a gépet ma is, kissé kitoltam a kört, így olyan szakaszt is beleraktam, ahol eddig nem jártam (Wiesmath felől Bromberg-be gurultam, onnan Neunkirchen-en át föl Hochwolkersdorfba). Megérte. 118km-en 1541m szint.

A kissé "szokni kell" stílusú váltórendszerem belopta magát a szívembe. Nem lesz gond vele. Az áttétel azonban érdekes továbbra is. Nem tagadom a térdemnek jobb, de a lassabb tempó miatt időnként nagyobb "pörgetésbe" váltok, hogy ne essen vissza túlzottan az átlag. Emiatt éppen annyira elfáradok, mint a régi hajtóművel, ráadásul idegesítőbb is. Viszont most elsősorban a térdemre kell tekintettel lennem...

Az elmúlt hetek térdpihentetése a kondimnak nem tett túl jót. Akkora gond nincs, mint tavaly, de az első napokat nem árt ismét bemelegítősre venni majd.

Az indulás sajnos kitolódik péntekre vagy szombatra, de ez még nem okoz túl nagy késést (legalábbis remélem).

Térkép és profil (bikemap.net)

Egyébként jó kis kör...

2011. július 16.

Próbakör a Bucklige Welt-be.

Az elkészült gépet végre igazán kipróbálhattam. A szokásos kis 91km-es edzőkörömre vittem el, egyelőre hosszabbra még nem akartam. A túrán 1195m szintet mentem, ez elegendő volt arra, hogy az új áttételeket és a váltókat is kipróbálhassam (több 10% fölötti meredekségű rész is van ezen a körön). Legmagasabb ponton 720m-en voltam.

Hochwolkersdorf után. Háttérben a Rax, a Schneeberg és jobbra a Hohe Wand.

A kész bicikli egy kis pihenő alatt

Tapasztalatok:

Áttétel: valóban térdkímélőbb az új meghajtás, azonban egyszersmind "sebességkímélőbb" is. Ezzel az áttételezéssel lassabban haladhatok (ez nemcsak az átlagsebességen, hanem a napi megtett távokban is érzékelhető lesz), viszont ugye valamit valamiért...

Váltás: a hátsó XT és az első Sram felsőkategóriás mivoltuknak megfelelően teszik a dolgukat. A Dura Ace váltókarokat szokni kell. Nem a precizitással van baj (hiszen ugye a Shimano országúti termékcsaládok királya), hanem azzal, hogy egy kis érzést is bele kell vinni a váltásba. Bal oldali kar: beleszerettem, mert nincs olyan pozíció, hogy az első váltó láncterelője beleérne a láncba. Parádés, mindig is erre vágytam, igaz ami igaz, odafigyelést igényel, és ha szükséges korrigálni kell egy finom mozdulattal. Jobb oldali kar: néhány perc indexes használat után frikciósba állítottam át. Érdekes érzés volt, hiszen a kerékpáros mivoltom kezdeti, 15 évvel ezelőtti technikáját juttatta eszembe. Ennek ellenére nagy odafigyeléssel és érzékkel (meg bizonyára tapasztalattal is) nagyon precíz váltást tesz lehetővé. Azok a félelmeim, miszerint nehéz lesz lenyúlni a karokhoz váltani, jórészt alaptalannak bizonyultak. Mindenképpen azt kell mondanom, hogy ennyi pénzből ennyire profi 27 sebességes váltórendszert nemigen lehet összehozni másképp.

Kerekek: ezek tipikusan azok az alkatrészek, amik akkor teljesítenek jól, ha az ember nem vesz észre semmit. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a hátsó Shimano LX agy minősége messze a várakozásaim felett van. Ez kellemes meglepetés. Az első kerék BikePositive agya sajnos a kerekek gyenge pontja, azonban jobb, mint az eddigi belépő szintű Shimano (amiből már egyébként is potyogtak a csapágygolyók).

Gumik: 622X28-as Continental Contact túragumi került előre-hátra, a különbség annyi, hogy az első a belépő szintű, a hátsó meg a profi változat. A defektvédelemről ugyan nem tudok még nyilatkozni, azonban a gumik úttartása kiváló. A Schwarzenbach-i szerpentineken kipróbálhattam őket éles kanyarokban is, a tavalyi Rubenákat messze verik.

Sram X-Gen első váltó és Truvativ Five-D monti hajtómű. Remélem beválik...

A 9 sebességes Sram fogaskoszorú és a 2008-as fordított rugózású Shimano XT

A jobboldali Dura-Ace váltókar. A baloldalit már két hónapja nyúztam, de ezt csak most mertem felrakni. 

Az első gumi. A hátsón reflexcsík is van (lásd a hajtóműves képnél). Mindkettő 28mm-es. Az úttartás kiváló, bár félek, hogy egy kicsit túl bordázottak. Mindenestre esős szakaszon jól jöhet még a precízen tervezett vízelvezetés

2011. július 14.

A gép többé-kevésbé elkészült. A próbakört ugyan meghiúsította a vihar, de az a néhány kilométer, amit mentem vele mindenképpen bíztató.

2011. július 13.

A szerelés képei.

Elkészült a hátsó kerék, sőt időközben beszereztem egy elsőt is, mert jobban megvizsgáltam a régit és nem tetszett rajta egy-két dolog...

Felszereltem a váltókat, sajnos akadtak közben némi inkompatibilitási problémák, de talán orvosolni tudtam őket.

Felkerült a hajtómű is.

Holnap még lesz vele munka bőven

A túragép szétszedés előtt...

Szétszedés közben...

Új hátsó kerék

2011. július 12.

Útvonaltervemről.

Eddig sem voltam a méterről méterre és percről percre megtervezett túrák rabszolgája, azonban idei túrám útvonala minden eddiginél képlékenyebb lesz. Alapvető motívum az, hogy térdeim mikor adják fel.

Sopronból fogok indulni nyugat felé. Először ismerős tájakon fogok kerekezni (pl: Bucklige Welt), aztán fokozatosan elhagyom majd az egynapos túrákkal felfedezett részeket. Az Alpok fővonalában szeretnék majd haladni nyugat-délnyugat felé. Bár az elején is lesznek kisebb-nagyobb emelkedők, az első komolyabbak a Tauern-ben állják majd utamat (addig nem akarok komolyabb hágókon átkelni, mert tartalékolni szeretném a térdeim erejét). Utána Dél-Tirol felé veszem majd az irányt. A legrosszabb esetben a térdeim itt már be fognak sokallni. Ha ez fog történni, akkor a Dolomitokban még nem teljesített hágókon keresztül irány Szlovénia, aztán pedig Szentgotthárd.

Ha Dél-Tirolban még bírni fogom, akkor továbbra is nyugat felé kívánok majd menni, ebben az esetben szinte "láncban" fogják egymást követni a kétezresek. Kívánom, hogy így legyen. El sem tudjátok képzelni mennyire rossz, hogy nincs többé a kezemben az irányítás. Hiába érzem magam idén egy fokkal edzettebbnek és így bátrabbnak is egy nagyon hosszú túrára: a legerősebb lánc erejét is egyetlen láncszem, a leggyengébb határozza meg. Nekem ez most a térdem. Most ő parancsol (és a fájdalom).

Éppen ezért ennél pontosabb túratervvel nem tudok előállni. Az idei túra útvonala az lesz, amin már végigmentem, ami mögöttem van. Ami előttem lesz, az homályba vész. Nincs terv...

Indulás: talán jövő hét kedd

2011. július 11.

Kerékpárom felújításának kezdetei.

Sürgősen cserélendők:

• Hátsó kerék: nagyon elfékeztem a felnit az elmúlt években
• Fogaskoszorú: nagyon elkopott
• Lánc: szintúgy
• Monoblokk: megérett a cserére
• Gumik

Mivel egyébként is cserélem a meghajtás jó részét, a tervem az, hogy az eddigi (egyébként jól bevált) 8 sebességes rendszeremet 9-esre cserélem. 26-os kerekű túragépemről leszedtem tehát a (Törökországot is megjárt, de még nagyon jó állapotú) 9-es fogaskoszorút és a láncot. 

A 9-es rendszer miatt természetesen a váltókaroktól és a hátsó váltótól is meg kell válnom. Érdekes kérdés a váltókar: mivel országúti fékváltókarom volt eddig, kompletten cserélni kéne az egészet. Viszont a "fékkar-funkcióval" semmi bajom sincs (sőt nagyon megszoktam a fogást rajtuk), így elég egyedi lesz a rendszer: a fékváltókaron csak a fékkar marad működőképes. A váltást a már egy-két hónapja tesztelt Dura-Ace kormányvég-váltókarokra fogom bízni (vegyesek az érzelmeim velük kapcsolatban, részletesebben is kifejtem később). A hátsó váltást egy 2008-as évjáratú fordított rugózású (hogy a váltókarok működése - hogy is mondjam - szimmetrikusabb legyen) Shimano Deore XT fogja végezni.

Mivel térdeim állapota semennyit nem javult, úgy gondolom könnyítenem kellene az áttételtartományon is. A meglévő 28-38-48-as hajtóművemet 26-36-48-asra kívántam cserélni első körben, aztán recsegő-ropogó térdeimre tekintettel meggondoltam a dolgot: 26-os kerekűmről a 22-32-44-es hajtóművem is átkerül a 622-esre. Ez talán túlzásnak tűnhet, még egyelőre én sem tudom hogyan is fog ez működni. Bíztató, hogy az eddigi rendszeren sem használtam már az utóbbi időben az elöl 48-as párosítással a hátsó 11-15-ös fogaskerekeket sem, talán csak a legdurvább lejtőkön. Így valószínűleg jobban ki fogom majd használni az összes sebességet. A hajtóműcsere miatt az első váltó is távozni kényszerül, átadja a helyét egy Sram X-Gen-nek.

A Crux szétszerelés közben

Hajtóműleszedés

Kíváncsain várom az eredményt. Sajnos a hátsó kerékkel kissé megcsúsztam, de két napon belül talán az is meglesz végre. A szerelés alakulását jobban is kifejtem néhány napon belül.

Indulás: kb. egy hét múlva (július 18-19.).

2011. június 30.

Helyzetértékelés nyári túra előtt.

Pünkösdi túrám óta csak néhány 30-40km-es kört mentem (például erre:http://www.youtube.com/watch?v=M-XtQCXcDjs), ugyanakkor ezek egyike által 2500km fölé tekertem idén. Ez nagyon kevés mondjuk a 2007-es állapotot tekintve (akkor június végére már 10000km-el több volt), de nagyon jó a tavalyihoz képest! Szintemelkedést nézve csak tippelni tudok, mert altimeter funkciós órám csak nem régóta van (lásd ápr. 23-i bejegyzés), így kb. 26000m van bennem 2011-ben (csak az óra beszerzése óta 16000m).

Sajnos a térdeim állapota fogja megszabni ezt a nyarat. Nem akarok túl pesszimista sem lenni, de lehet, hogy ez lesz életem utolsó túrája?

Az eredetileg kigondolt "Transalp hosszában" túrát nem bírnák a térdeim, így valószínűleg a Keleti-Alpok néhány nagyobb emelkedőjére fogok csupán koncentrálni. Ausztria és Dél-Tirol lesz tehát a célpont ismét, viszont eddig általam nem ismert hágókon fogok járni, így izgalmasnak ígérkezik. Indulás július közepe táján. Addig még jelentkezem a technikai részletekkel (kerékpárom felújítása és térdkímélő hajtásrendszer összeállítása kerül majd terítékre) valamint a készülés egyéb stádiumaival egyaránt...

Addig is hátszelet mindenkinek! Üdv!

2011. június 11.-13.

Egy kicsit felemásan sikeredett túra: Koralpe, Kamniki Alpok

Részletes beszámoló az oldalsó menüben!

2011. június 5.

„Négy hegység edzőhurok"

Felhős reggelre keltem, ezért egy darabig nem is akartam elindulni. Aztán dél körül összeszedelőzködtem mégis, és útnak indultam Ilonaakna felé. A Soproni-hegységen a szokásos módon keltem így át, aztán legurultam Ritzing felé, majd Weppersdorf felé kerekeztem. Innen Neudorf felé vettem az irányt, hogy feltekerjek egyik kedvenc utamon a Bucklige Welt hegységbe Wiesmath felé. Bár ezen a helyen (ahogy már írtam is egyszer) többször is 10% fölé megy a meredekség, kényelmesen értem fel 720m-re. Kis le-föl tekergés után Hochwolkersdorf következett. Innen a Rozália-hegység felé vettem az irányt, mert ki akartam próbálni kedvenc edzőköröm „nyolcassá" formálását Wiener Neustadt irányába.

A Rozáliában megint 700 fölé emelkedtem, de utána szédítő gurulás jött. A fraknói vár emeli errefelé a táj fényét, szinte vonzza a tekintetet a hegység több pontjáról is. Persze nem mintha maga a táj nem lenne szép csak úgy magában...

Fraknóban kellett balra fordulnom Bécsújhely irányába. Itt nem várt módon kemény emelkedők következtek. Éppen érett a környék híres terménye, a földieper. Illata többször is felhőben telepedett rám.

Persze Wiener Neustadt előtt megpillantottam a Hohe Wand-ot, ami teljesen elcsábított. Ugyan tudtam, hogy nem igazán van rá időm, de mégis úgy döntöttem, újból megmászom. Kilométerórám több helyen is 10% fölötti meredekséget mért, kissé kifulladtam, mire felértem a parkolóig, de így legalább 1000m fölé is feljutottam rövidkének szánt túrámon.

Visszagurulás után Lanzenkirchen felé fordítottam a kormányt. Viszonylag sík terepen mehettem erre, egy helyen szinte sztrádának is beillő kerékpárúton tekerhettem. Lanzenkirchen után megint megkezdődött az emelkedés, már fáradt voltam addigra jócskán. Órám ismét több szakaszon is 9-10% meredekséget mért. Megint fél 9 volt, mire Hochwolkersdorf-ba értem, csakúgy, mint amikor a Sonnwendstein-ról jöttem visszafelé. Viszont most még kellemesen világos volt (pontosabban éppen naplemente volt), így csak Weppersdorf-ban sötétedett rám teljesen.

Még előttem volt a Soproni-hegység is, egyelőre nem lehetett pihenni. Az őzek párzási időszaka is megkezdődött, az utakon több helyen is kiugráltak elém, nem tudtam gyorsan menni a sötétben. Teljesen megkergülnek ilyenkor.

Végül fél 11 után nem sokkal érkeztem haza. A megtett út 188km, a szintemelkedés 2593m, ami még nem vészes egyáltalán, de azért mégis elmondható, hogy a kilométer és a szintgyűjtés is megvolt. Sajnos azért konstatálnom kellett, hogy edzettségi szintem igencsak elmarad a kívánatostól...

Soproni indulással és érkezéssel egészen szép túra. Négy hegységet érint: Soproni-hg, Bucklige Welt, Rozália-hg (Rosalien Gebirge) és a Hohe Wand. Látnivaló akad bőven. Ajánlom mindenkinek!

Neudorf és a Bucklige Welt felé kerekezve

Fraknó vára a Rozália-hegységben

Nagy kedvencem: kőszáli kecske szobor a csúcs alatti parkolóban a Hohe Wand-on

Lassan már esteledik a Hohe Wand sziklái alatt

Naplemente Hochwolkersdorf-ban

Esti fények a Bucklige Welt-ben

Útvonal és szintemelkedés-profil a bikemap.net segítségével

2011. május 16.

Frissítések! A 2008-as 5000km-es túrám beszámolója immáron teljes egészében olvasható. A többiek is folyamatban vannak! Bővült a Linkek menüpont is!

2011. április 26.

Honlapfrissítések! Semmi extra, de azért talán van egy-két érdekesség! Jó olvasgatást!

2011. április 23.

Nagyszombati tekerés 1500 fölé!

Az 1500 képletesen értve: ezen a napon tekertem idén először 1500m fölé, és ráadásul ezen a napon érte el idei összkilométerem az 1500km-t is egyben!

Mivel éjjeli 3-kor feküdtem le, mert előző napon Budapestre kellett mennem és későn értem vissza Sopronba (ráadásul már tegnap sem aludtam sokat, mert azelőtti napon mentem ugye az éjszakába nyúló 232-est), nem igazán volt kivitelezhető a tervem: reggel 7-es indulás. Viszont helyette sikerült elindulnom fél 11-kor (ajjaj!).

A tervem az volt, hogy Soproni indulással és érkezéssel, vonat közbeiktatása nélkül mászom meg a március 24-én kimaradt Sonnwendsteint (a reggel 7-órai tervben persze a Stuhleck is szerepelt, de aludni is kell néha).

Átkeltem a Soproni-hegységen a jól megszokott nyergen Ilonaaknánál, aztán Weppersdorf után a szerpentines úton Hochwolkersdorfba másztam. Onnan egy olyan úton gurultam le, amin még nem jártam: Lanzenkirchen felé. Innen indult a mászás Gloggnitz és Semmering irányába. Az eleje nem volt egyáltalán vészes, csak nagyon erős déli szél fújt, ez kissé nehezítette az utat.

Gloggnitz-tól már ismerős úton tekertem Semmering felé. Innen indult a meredekebb emelkedő. Az idő tiszta és napos, a kilátás pedig pazar volt! A semmeringi nyeregben már 980 méteren voltam, innen indult a hegyi út a csúcsra. Az az út, ami egy hónapja még járhatatlan volt a hó miatt.

Most már kényelmesen kerékpározhattam rajta fölfelé, néhol azért még komoly hófoltok voltak. A nagynyomású front kissé megzavarta vadiúj magasságmérőmet (ez volt az első útja), de erre számítottam is. Aki barometrikus magasságmérőt használ, annak kicsit el kell mélyednie a meteorológia alapjaiban (nekem egyébként is hobbim). A döngölt-salakos erdei út 28mm-es gumijaimmal is végig ragyogóan járható volt. A kilátás innen már nem pazar, hanem annál valamivel több volt...

A csúcson beigazolódott a gyanú (és az előzetes utánajárásom is): nagynyomású levegő áramlott aznap errefelé. Az egyik háznál jelzett magasságnál újrakalibráltam az órámat, a csúcson 1505-öt mért (hivatalosan 1523m, de a Challenge-Big honlap szerint 1509-ig vezet az út. Szóval elég pontosan mért a gyorsan változó légnyomásban is).

Innen már sietnem kellett lefelé. Aztán ugyanazon az úton tekertem haza, amin jöttem is, mert ismét éjszakai szakasz elé kellett néznem, nem akartam variálni. Végül a nagy tempó meghozta a gyümölcsét: csak Hochwolkersdorfban sötétedett rám.

Felgyulladtak az Ausztriában ilyenkor szokásos máglyák a falvak szélein, néhol templomtoronynyi magasságba szöktek a lángok. Éppen ezért a sötétben tekerés ellenére is hangulatos volt a túra vége.

A mai mérleg: 205km, 2707m szint. Ezutóbbi azért megdöbbentett, de a térképen is utána számoltam (ezt egyébként nagyon ritkán teszem meg, általában csak tippelek). Valóban annyi. Ezek szerint eddig nagyon alábecsültem túráim szintemelkedéseit! Mi lett volna, ha a Stuhleck is belefér az időbe? Az még plusz 8-900m biztosan lett volna... 

2011-es mérlegem: 1567km. A szintet nem tudom, de valószínű, hogy több, mint amennyit eddig saccoltam.

Gloggnitz felé közeledve (nincs messze a Schneeberg!)

Gloggnitz és Semmering között

1000m fölött tovább tart a tél...

Kilátás Semmering és a Schneeberg irányába

Jobbra a Sonnwendstein és balra a Schneeberg

2011. április 21.

Challenge-Big honlapról kinézett emelkedők Bécs-től délnyugatra!

Nem tudtam korán reggel indulni, a 10:15-ös vonathoz robogtam ki a vasútállomásra. Wiener-Neustadt-ig vonattal szándékoztam elmenni, hogy onnan kényelmes tekerés után másszak fel a Hocheckre, 1037m magasra. A vonatút nem várt módon véget ért Mattersburgban valamilyen vágányzár miatt, ahol így fura helyzetbe kerültem: a vonatpótló buszra biciklivel kellett felkéreckednem, miközben csendben anyáztam a magyar oldal jegyeladóit a kiváló tájékoztatásért...

A buszvezető megszánt, így fél 12 körül már Bécsújhelyről kifelé kerekeztem észak felé. Csakhamar megjelentek a hegyek. Nyugat felé kanyarodtam Berndorf felé. Szép völgyben (Triestingtal), kerékpárúton haladtam felfelé a folyóparton. Csakhamar fordulhattam is balra a cél felé Weissenbach-nál. Az utolsó 7km combszaggató, 12%-os emelkedő volt, egy pillanatig sem akart szelídülni. Aztán csak felértem...

Visszagurulás után hülye, rám jellemző módon nem hazaindultam, hanem folytattam az utat nyugatra, mert úgy gondoltam, belefér még egy Big-emelkedő is: az Ebenwaldhütte. Délután fél 5-re értem Kleinzell-be, éreztem már a vesztemet, de azért bevállaltam a kemény emelkedőt 1020m-re. 6-ra már vissza is gurultam, ideje volt haza indulni! Ez nem volt egyszerű, már olyan messze keveredtem, hogy gyakorlatilag lementem a térképről. Legalábbis egy kis délutáni tekergéshez képest, ahogy terveztem...

Szóval ugyanarra visszamenni, mint amerre idáig jöttem már jóval hosszabb lett volna, ezért rövidítettem: egy kis hágó, a Rohrer Sattel felé (864m magas és szintén Big-emelkedő). Onnan lefelé gurulván ért a sötétség, legalább tesztelhettem vadiúj világításomat Sopronig!

Éjjeli 1-re értem Sopronba. Eredmény: három szép Challenge-Big emelkedő, 232km-en (ebből 90 sötétben)... Szintemelkedés kb. 2760m.

Nagyon ajánlom ezt a kört mindenkinek, de ha ajánlhatok még valamit: korábban induljatok! 

Irány a Hocheck!

12% (a tábla szerint)

Hocheck 1037m

Felfelé az Ebenwaldhüttéhez

Kilátás az Ebenwaldhütte alatt nem sokkal...

Útvonal és szintemelkedés-profil a bikemap.net segítségével

2011. április 8-9.

Frissült a honlap. Elsősorban a "Túrabeszámolók" menüpontokban vannak újdonságok. Jó olvasgatást!

2011. április 3., április 7.

Edzőkörök, Bucklige Welt, Rosalien Gebirge

A március 24-i túrán visszafelé jövet nagyon megtetszett a Bucklige Welt nevű hegység. Ezért április 3-án kimondottan azzal a célzattal indultam el Sopronból, hogy egy néhány órás, kb. 100 km-es edzőkört próbáljak ki, amit később használni tudok majd az Alpok nagy emelkedőihez - bemelegítésnek, edzésnek.

A Soproni-hegységben Hermes - Ilonaaknán található nyergen átkelve Ausztriába Ritzing felé gurultam le (ez bevett szokásom más utak esetében is). Itt Weppersdorf felé vettem az irányt, ahová megérkezve egy kicsit dél felé tekertem, majd felkanyarodtam Wiesmath-nak. Kemény emelkedőkön (10% feletti) jut az ember odáig. Wiesmath 695m-en fekszik, de az előtte lévő kis magaslaton az ember 700m fölé is felteker. A falutól Hochwolkersdorf felé vettem az irányt, ahol is visszakanyarodtam Weppersdorf felé egy másik úton. Wiesmath és Hochwolkersdorf között rendkívüli a kilátás mind az Alpok, mind Magyarország irányába! Hochwolkersdorf és Weppersdorf között igazi alpesi hangulatú szerpentinek vannak egy szakaszon! Ezt az utat 3-án lefelé, 7-én pedig felfelé tettem meg. 7-én nemcsak hogy visszafelé csináltam meg ezt a szakaszt (tehát Weppersdorf-Hochwolkersdorf-Wiesmath-Weppersdorf irányba), hanem a Rozália-hegységbe is bekanyarodtam kissé. Ez már előrevetítette az „edzőhurok" módosítását is: legközelebb egy nyolcast leírva Wiener Neustadt felé is le fogok gurulni. Az út egy pontján a Soproni-hegység felett átnézve tiszta időben a Fertő is látszik!

A 7-i túrán világosan látszott (bár márc. 24-én is erre jöttem), hogy a Wiesmath és Weppersdorf közötti szakaszon nagyon meredek részek vannak, 7-én 70 km/órával jöttem lefelé. Szerintem edzési céllal jobb, ha ezen az úton teker fel az ember a hegyekre, ahogyan 3-án is csináltam!

Április 3-án 89, 7-én 103 km-t tekertem. Úgyhogy ezáltal 1000km fölött vagyok 2011-ben.

Mindenkinek ajánlom ezt az utat edzésre, de akár egynapos túrára is!

Kilátás a Fischbacher Alpokra, a Rax-ra, a Schneebergre és a Hohe Wand-ra Hochwolkersdorf-ból

Szerpentinek Hochwolkersdorf és Schwarzenbach között

2011. március 24.

Az első igazi "alpesi"Túra!

Kora reggel indultam vonattal Gloggnitz-ba. Innen a Preiner Gsched nevű hágót céloztam meg a Rax oldalában, majd egy jó hideg gurulás után Mürzzuschlag-ból elindultam a Stuhleck megmászására. Sajnos a Pfaffensattel hágóból a továbbvezető út még le volt zárva, azért nagyon jót tekertem ebbe a szép hágóba is. Még hófoltok voltak mindenütt...

Oldal: HÍREK-ÚJDONSÁGOK-BLOG 2011
PASSO - © 2008 - 2024 - passo.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat