16. nap:

Az esti fürdés és a reggeli készülődés során ragyogó alkalmak nyíltak arra, hogy orvul akkumulátort is töltsek a fürdőben. Így filmezésre készen vártam az izgalmasnak ígérkező aznapi etapot a Furkapass irányába.

A néninél érdeklődtem az időjárás felől is, bár nem tudta részletesen az előrejelzést, aznapra még biztosan emlékezett, hogy jó időt jósoltak. Szóval minden adott volt a jó kis tekeréshez, valamint akár több kétezres hágó megmászásához is…

Útnak eredtem a reggeli napsütésben. A közeli Brigben álltam meg először reggelit vásárolni, aztán konstatáltam, hogy a főúton bizony tiltott a kerékpározás a város után. Egy darabig kis utakat követtem a kerékpár-túraútvonalon, de aztán egy idő után az is visszatért a főútra. Egy jó ideig enyhén emelkedett csak az út a Rhone mentén felfelé, de Ze Brigge után vett egy-két meredek hajtűkanyart is.

A Rhone völgyében

Konstatálhattam a francia nyelv totális eltűnését, ezen a vidéken már mindenhol a német volt meghatározó, és ez nem csak a nyelvben, hanem az építkezési stílus megváltozásában is tetten érhető volt. Sangy-nál ettem egy kiadósat, aztán folytattam a nem túl megerőltető kerekezést. A táj igazán csodálatos volt, de azért észrevettem, hogy a zavartalan napsütés egyre inkább a felhők játékának enged teret, ez azért egy kissé lefelé biggyesztette a szám szélét.

Volt egy alternatív tervem is, miszerint valahol a nagy hágók kezdeténél megszállok egy kempingben, hogy a Francia-Alpok béli portyázásokhoz hasonlóan megmásszam a környék összes hágóját, ezért Ulrichen-nél be is tértem egybe. A falu annál az elágazásnál fekszik, amitől mindkét irányba sorakoznak a nagy hágók, például Nufenen, Svájc második legmagasabbja. Sajnos azonban a tervemnek volt egy elég nagy korlátja: a pénz hiánya. Arra megvolt a keret, hogy azonnal sátrat verve még aznap meghódítsam a Nufenen-t és a Grimsel-t is, másnap továbbhaladva már cuccostul meg a Furka-t és az Oberalp-ot. Viszont a kempingben igen pontos időjárás előrejelzést tudtak adni az elkövetkező 24 órára, amely szerint útban van egy nagyon komoly front, másnapra – ha nem még aznap estére – kegyetlenné változik az idő. Ez pedig a kempingben maradás esetén legalább két éjszakát jelentett volna, így maradtam amellett, hogy még aznap megmászom a Furka-t és az Oberalp-ot, így jócskán előnyt szerzek a rosszidő előtt, másnap meg „lesz ami lesz”…

Útnak is indultam, már erősen felhősödni kezdett az ég, amikor kitekertem a falu szélére. Egy alagút következett, amiben felhajtottam a járdára inkább, de az hamarosan megszűnt, méghozzá egy olyan helyen, ahol épp nem volt világítás. Tetézte a bajt, hogy nagy volt a padka, így gyakorlatilag repültem egyet. A másodperc tört része alatt futott át az agyamon, hogy leérkezéskor darabokra fog törni a hátsó felni, de végül egy leheletnyi „nyolcas”-sal megúsztam.

Elkezdődtek a szerpentinek, bizony jócskán megindult a kapaszkodó. Kibukkanva a völgy felsőbb részén hirtelen megpillantottam a Grimselpass szerpentinjeit, ahogyan felfelé kígyóztak a szemközti hegyoldalban, majd néhány meredek kanyar után már Gletsch település előtt voltam, ekkor már a Furka hágóútja is látszott. Nem mondom, igen kemény látvány tárult a szemem elé…

Kilátás a Grimselpass szerpentinjeire

A Furkapass hajtűi várnak rám... (balra a Rhonegletscher felől érkező vízesés)

Ekkor már szemerkélt egy kicsit, de aztán elállt. Miközben küzdöttem a Furka emelkedőjével, azt hiszem tátva maradt a szám – és nem csak a lihegéstől. Leírhatatlan volt a látvány mindkét nagy hágó felé! A Furka felé különösen a Rhonegletscher-ből kizubogó vízesés fogott meg. Egy hosszabb kanyarmentes szakasz után ismét keményen megindult a kanyardömping, egy-két rövidebb 10%-os résszel. Egy nagy jobbkanyarban mindenféle házak sorakoztak, ez távolról ugyan hágófélének tűnt azonban tudtam, hogy ez még csak a gleccser miatt ott sorakozó vendéglők és egyebek halmaza.

Itt lepattantam a gépről és elindultam, hogy megnézzem a gleccsert. Ugyan csak belépő ellenében lehetett megközelíteni, de elfogatták a magyar PhD-hallgatós diákigazolványomat, így csak 5 frankot kellet perkálnom. Ugyan sok időm nem volt, azért a látvány bizony megérte azt a bizonyos misét…

A Rhonegletscher

Mindkét hágóóriás kanyarjait belátni...

Furkapass, 2436m

Innen már nem volt messze a hágó maga, de odáig sem unatkoztam: a panoráma megtette a hatását. Sajnos már messziről sokkolt a hágóból kiáramló felhőáradat, de amikor odaértem, kiderült, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Nem volt valami meleg, ezért elkészítettem a csúcsfotót, haraptam egy-két falatot, aztán gurulni kezdtem. Nem voltam messze a felhőktől.

Kissé kihűlve érkeztem a völgybe, ahol már kilaposodott az út, de aztán már koncentrálni is kezdtem a következő hágóra. Előbb még áttekertem egy igazi mesevároson, Andermatt-on, de utána a jól megszokott „hazai terep”, a szerpentinsor melegített fel rendesen. Az idő nem romlott jelentősen, néha egy picit szemerkélt, de egy-két percen belül mindig abba is hagyta.

A völgy felső része egy kicsit a Dolomitokat idézte fel bennem, majd egy alagút utáni jobbkanyart követően fenn is voltam az Oberalppass tetején. A zord idő ellenére kiélveztem a teljesítményemet, egy csaj csúcsfotót is készített rólam a tábla mellett.

Oberalppass

Gurulni kezdtem, ekkor már esteledett. Disentis-ben jobbra kellet fordulnom, ezért letértem a főútról, de nemsokára egy kempinghez értem pont azon a helyen, ahol elindult az út a következő hágómba, a Lukmanierpass-ra. Sajnos elég drága volt, de hát muszáj volt már megállnom. Megegyeztem a recepciósnővel, hogy másnap délig kitalálom, mit fogok csinálni – elmegyek vagy maradok még egy éjszakára – , mivel ő is úgy tudta, hogy ítéletidő jön.

 

17. nap:

Bizony-bizony, ha szar időt jósolnak, az többnyire bejön… Bezzeg, ha szépet…

Körülbelül délelőtt 10-ig megállás nélkül szakadt, ezután várakozó álláspontra váltottam. „Kalóz-akkumulátortöltéssel” a fürdőben és tejivással töltöttem a délelőttöt, majd sátram megszáradása után kora délután elindultam – „majd csak lesz valami” alapon…

A völgy alsó része nagyon szép volt, szurdokszerű szűk völgyben haladt az út alagutak sorozatán keresztül, majd kinyílt a völgy és ott folytatódott a mászás. A Lukmanierpass nincs 2000m, egy kicsit alatta marad, de mivel az Oberalp-ról 1000 környékére gurultam, azért volt a hágóig jó ezres szintkülönbségem. Az idő nem fordult rosszabbra egy darabig, ezért bizakodni kezdtem, de röviddel 1700 alatt nagyon begorombult, a felhő rám húzódott és szakadni kezdett az eső. Szerencsére több galéria-alagút is volt erre, ezért minden egyes ilyennél meg tudtam állni egy kicsit…

A felhők alatt egy kicsivel...

Előbb svájci alpesi borzderes marhákkal találkoztam, majd egy bal-jobb szerpentinnél lovak bontakoztak ki a felhő-ködből, szinte szürreális látvány volt. Alig a hágó előtt egy hatalmas duzzasztott tó partjára értem, a hangulat leginkább Norvégiához volt fogható. Furcsa mód nem volt egyáltalán rossz kedvem, a videókat visszanézve is inkább az optimizmus sugárzott belőlem…

Betekertem egy hosszú alagútba, ahol ugyan nem esett, de nagyon hideg volt. Itt az út felment 1980 méter fölé is, aztán gurulni kezdtem, majd az alagút végeztével volt a hivatalos hágó 1916m magasan (a tábla szerint 1920m). Egy darabig a hágóba telepített étterem párkánya alatt álldogáltam, de mivel elállni nem akart, összeszorított foggal felültem a gépre és nekiiramodtam. Mi tagadás: a terv az volt, hogy az első adandó alkalommal sátrat verek.

Erre jó sokára került csak sor. Hosszú időn keresztül gurultam, néha azt hittem el fog állni, mert kicsit visszavett az erejéből. De minden ilyen alkalom után ismét úgy nekieredt, mintha dézsából öntötték volna. Elkezdtem remegni, ezért többször megálltam buszmegállókban, mert nem éreztem biztos kézzel a kormányt. Már jócskán 1000 alá értem, amikor egy erdőfoltban egy kis utat láttam bemenni, itt megálltam és betoltam a biciklimet. Egy kis nézelődés után találtam egy elég ideálisnak vélt helyet, beszenvedtem a fák köze a paripát, letámasztottam, majd sátrat vertem. Nem mentem sokat aznap, de bőven elégnek éreztem. Különben is, a napi egy hágó azért annyira nem rossz…

 

18. nap:

Hiába akartam kikémlelni reggel a sátorból, a sűrű erdő és a láthatóan eléggé párás levegő miatt nem tudtam volna megítélni milyen az ég. Korán is keltem, hiszen volt időm pihenni, nem is haltam meg előző nap.

Svájci vadkemping

Összepakoltam, felrámoltam a kerékpárt és kitoltam a bozótosból. Kitekertem az útra, aztán folytattam az este abbahagyott gurulást. Elképesztő mesebirodalom volt a völgy a rengeteg felhő és a hajnali fények miatt! Mivel nem esett, abban bizakodtam, hogy a fellegek ellenére javulóban lehet a helyzet.

Teljesen olasz vidékre érkeztem. A kisboltban, ahol a reggelimet vettem olaszul köszöntöttek, majd Biasca városában is mindenhol olasz feliratok hemzsegtek. A város különben elképesztő volt: a sziklafalról, ami a város mellet húzódott hihetetlen mennyiségű és méretű vízesés zubogott alá, akaratlanul is valami idegen bolygó díszletének hatását keltette bennem.

Kisütött a nap! Bellinzona előtt balra fordultam, gyakorlatilag el is kezdődött a soron következő hágó meghódítása: a 2066m-es passo del San Bernardino azért volt érdekes eset, mert addigra eléggé legurultam, már 200m-en voltam!

Nem sokkal a leágazás után egy faluban, Luminoban álltam meg egy padnál, hogy reggelizzek. Evés előtt vizes esőkabátomat, kamáslimat és esőnadrágomat is kitettem a napra. Mire befejeztem, gyakorlatilag meg is száradtak, a kedvem is egyre derűsebb lett. A mászás itt még nem volt nagyon érezhető, jutott energia bőven a falvak és a táj megcsodálására, el kellett könyvelnem, hogy a hatalmas csúcsok felől zúduló vízesések itt elég közönségesek, alig hagytam el az egyiket, amikor már jött is a következő valamelyik oldalon. Az egy darabig teljesen kék ég felhősödni kezdett, de ezek a felhők inkább az előző napi nagy mennyiségű csapadék visszapárolgásai voltak, a látványt mindenesetre fokozták!

Felfelé a völgyben a San Bernardino irányába

A megunhatatlan vízesések egyike

Az út aztán elég meredek lett, Mesocco faluban például 10-12%-os is, de egy kicsit szelídült a rákövetkező szerpentineken. Utána meglepetésemre egy visszagurulás is volt, de San Bernardino falutól már végig emelkedett, lassan elhagytam az erdőket is. Megkapó rálátás nyílt az Ádula tömbjére, vagy 10-15 vízesés rohant lefelé a hegyoldalakon. A hágóút felső része valami teljesen egyedülálló volt, ilyen élményben még nem volt részem előtte. Mindenfelé zubogók és vízesések, érdekes sziklaalakzatok között vezetett a keskeny út, a legjobb szó rá azt hiszem a „mesebeli”, teljesen elvarázsolt a látvány. Amikor már azt hittem, hogy ezt nem lehet fokozni, felértem a hágó előtti platóra, ahol egy fenséges tó terült el, azt hiszem el is könyveltem azonnal, hogy az utam egyik legszebb hágójáról van szó…

Hágóút - Passo del San Bernardino

Tó a Passo del San Bernardino-n

Már messziről látszott, hogy a táblánál nagycsomagos túrázók fotózkodnak, amikor közelebb érkeztem, akkor láthattam csak, hogy igazából egy család két fiatal gyerkőccel (akiknek egyébként saját megpakolt bringájuk volt!). Nem is kellett kérnem, a családfő azonnal elkérte a gépemet, hogy csináljon rólam is csúcsfotót. kis ideig beszélgettünk, aztán ki-ki ment a saját gurulására…

Passo del San Bernardino

Bár nem volt hőség, azért annyira nem fáztam. A hágónak ez a fele nem volt annyira szép, mint a másik, de azért sok panaszom sem lehetett rá. Amikor leértem a völgybe, szemerkélni kezdett, de nem tartott sokáig. Egy kicsit megnyomtam a végét, ezért idejében el is érkeztem Splügen falucskába, ahol először felderítettem a bolt elhelyezkedését (másnap reggel ne kelljen keresni), aztán begurultam a kempingbe.  A már szinte szokásosnak számító 20 Frank fölötti árat kérték, de utolsó svájci estémen már ki tudtam számolni megbízhatóan a költségvetést, és még maradt reggelire is néhány Frank.

Lefekvésig még vacsoráztam és fürödtem is egyet (fürdés közben persze nem spórolva az egyik konnektor nyújtotta árammal, ami a kamerám akksijába vándorolt, amíg én áztattam magam).

 

 

Oldal: TÚRABESZÁMOLÓ 2011 Alpok hosszában 6.rész "Furka - San Bernardino"
PASSO - © 2008 - 2024 - passo.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat